Budapest Ezüstfény Magánklinika Pesti Gábor U 26 1106
E lev�lr�szlethez az �letrajz�r� sz�ks�gesnek tartotta a komment�rt is: "Az�rt jegyzem ezeket a sorokat ide, mert e perzsel� ny�r ut�n j�v� es�s d�lut�nban, amit egy�tt a Bois-ban t�lt�tt�nk, m�r benne volt Ady p�r h�ttel k�s�bb sz�letett P�risban j�rt az �sz vers�nek els� �lm�nye: Ady is azt l�tta �s �lte �t ekkor, amit �n. " ( B�l�ni 78–79. ) A vers megsz�let�se el�tt Adyt m�g �jabb benyom�sok �rt�k. Mik�nt A plat�n-fa �lma c. vers keletkez�st�rt�net�ben (l. e k�tetben) eml�tett�k, Ady szeretett este, �jjelenk�nt a sz�ll�j�hoz k�zeli Rue de M�dicis Gambrinus k�v�h�z�nak terasz�n �ld�g�lni. S�t – B�l�ni eml�kezete szerint – t�bb verse is ott keletkezett. A szemtan�ban m�g �vtizedek m�lva is elevenen �lt az �lm�ny: "A teraszr�l k�zzelfoghat�an l�ttuk a val�s�gban Ady t�m�it, melyek k�s�bb verss� form�l�dtak. " B�l�ni Gy�rgy szinte "a teremt�s miszt�rium�t" �rezte, "amikor Ady-versekk� v�ltak az el�tt�nk fekv� mot�vumok". �gy t�rt r� e vers l�trej�tt�nek konkr�t k�r�lm�nyeire: "Akkor ny�ron kor�n bek�sz�nt�tt az �sz, �s a sarkon a Boul' Mich'-r�l besodorta a sz�l a hull� faleveleket.
Ady Bois �lm�nye fel�ledt, �s itt, a k�v�h�z terasz�n megsz�letett a P�risban j�rt az �sz. " ( B�l�ni 86. ) A k�ls� k�r�lm�nyeket illet�en mindez val�sz�n�en �gy t�rt�nhetett. M�g akkor is, ha nem bizonyos, hogy j�l. v�g�n m�r "bek�sz�nt�tt az �sz", legfeljebb egy-k�t �szies nap "sz�k�tt be" a ny�ri k�nikul�ba. Az pedig m�r Ady k�l�n�s �rz�kenys�g�nek megnyilatkoz�sa, hogy ezt az �szies "suhan�st" mik�nt hangolta �ssze a benne �l� hal�l-sejtelem rezd�l�seivel. Irodalom Horv�th 50. ; Hatvany I. 21–24. ; B�l�ni 73., 78–79., 86. ; Hal�sz: NA 77. ; Andr� Th�rive: Deux poèmes parisiens d'Andr� Ady. Nouvelle Revue de Hongrie 1940. 62. k�t. (mars) 213–16. ; F�ldessy: Amt 47. ; Benedek Marcell: P�risban j�rt az �sz [Verselemz�s]. Mi�rt sz�p? Bp., 1966. 26–28. ; Varga 231. ; N. P. Kiszeleva: K perevodu odnogu sztihotvorenija Endre Adina ruszkij jaz�k. Acta Univ. Szeged. 1968. Dissertationes Slavicae. 6. 35–42. ; Kir�ly I. 477–80., 291., 305–06., 486–87. ; Bar�ti 118. ; Szuromi Lajos: P�risban j�rt az �sz, Kocsi�t az �jszak�ban.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt. Az első versszak az idill, egyfajta légkörteremtésként szolgál, és maga az olvasó is azt érezheti, hogy a meleg és fülledt Párizsi utcákon sétál, és egy hideg, enyhén csípős szél – az ősz előhírnökeként –, mint egy kellemetlen gondolat kezdi beleásni magát az emberbe. A második versszak játékos, egyfajta gyermeki könnyedséggel indul "kis rőzse-dalok" vagy a következő sorban megjelenő alliterációk(azonos betűvel kezdődő egymást követő szavak): "Füstösek, furcsák", "búsak, bíborak" de ezek már magukban hordozzák azt a negatív gondolatot, ami az előző versszakban már kezdett megjelenni, de még csak halványan. Az itt teljesedik ki, abban hogy a halál megjelenik. Az őszt ebben az esetben, mint a halál előhírnökét, a tél a teljes elmúlás előtti időszakot érthetjük és ebbe egy kicsit saját magunkat is beleláthatjuk. Ha végiggondoljuk, hogy persze a kor előrehaladtával az ember mennyivel többet gondol a halálra, és hogy ez hány önmagában csodálatos pillanatot tesz tönkre, talán érthetővé kezd válni a vers kettőssége.
Ady Endre 1877. november 22-én született, valószínűleg mindenki tanulta/tanulja verseit, így feltételezhető hogy mindenki halott Lédáról, valódi nevén Diósyné Brüll Adélról, aki Ady egyik nagy szerelme és múzsája is volt egyben. Léda révén juthatott ki először Párizsba is és az ott töltött idő nagy hatással volt a költő munkásságára. Azonban Ady műveit mindig egyfajta kettősség, a pozitív és negatív részletek, gondolatok kifejezése, kifejtése jellemzi. Tehát nem csak a napsütés és a cukormáz, hanem a realizmus is megjelenik a műveiben, ahogy a következő versében is: Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párisból az Ősz kacagva szaladt.