Budapest Ezüstfény Magánklinika Pesti Gábor U 26 1106
Ruben Brandt ( Rubens + Rembrandt, világos) egy pszichoterapeuta, aki művészetterápiával gyógyít. Módszere szerint ha művészi alkotásban meg tudod fogalmazni egy pszichés problémád, akkor ezzel az fizikaivá válik, így birtokolni és ezáltal kontrollálni tudod (de jó is lenne... ) A terápiára leginkább bűnözők járnak, illetve Ruben Brandt maga is pszichés zavarokkal küzd, álmaiban híres festmények alakjai meg akarják ölni, így aztán a terápiára járó bűnözők ellopják neki a rémálmaiban megjelent műalkotásokat, hogy birtokolhassa őket és ettől meggyógyuljon. Amikor kritikát ír az ember, óhatatatlanul a saját ízléséhez igazítja a szempontokat, amelyek alapján értékel – miközben megpróbálja úgy beállítani, mintha objektív lenne. Az olvasó meg végig azon drukkol (esetleg meg is nézi rögtön a kritika végét), hogy akkor most ez vagy az végülis tetszett az illető kritikusnak vagy nem. Arról nem is beszélve, hogy az internet korában már bárki lehet kritikus, emiatt a műfaj eléggé leértékelődött.
Ami biztos, hogy ebben a világban egyetlen ember sem néz ki hagyományosan, duplikálva van az orruk, a fejük, a szemük vagy épp a nyakkendőjük. Ez a fajta kettősség az, amire a Karinthy idézet is utal. Mindent megmutat egyszerre, anamorf formákkal jeleníti meg őket az alkotó, ahol feltűnnek Picasso kubista alakjai és Chagall torzói is. A filmes popkultúrális utalásait pedig ember legyen a talpán, aki mindet megtalálja: Tarantino, Hitchcock, Chaplin és a legmenőbb akciófilmek (Predator, Konvoj, stb). Résen kell lenni, minden egyes képkocka önmagában is egy vizuális műalkotás. A szereplők is az animációs technika szimbólumai, Mimi, a szuperhajlékony kaszkadőrlány, aki szinte már repülni is képes, illetve a kétdimenziós figura, akinek anyja 3D-s, apja 1D-s vonal volt. A különös, hogy ebben a világban ez egyáltalán nem különös. A nemzetköziség legszínesebb palettáját állítja elénk, olasz, francia, magyar, spanyol, orosz helyszínek, múzeumok, festmények, nyelvek: igazi kulturális orgazmus. A látvány mellett pedig nagyon érdemes kiemelni a történetet is, hiszen egy olyan sztorit konstruál az egyébként népnevelőként működő tárlatvezetés köré, ami önmagában is egy korrekt forgatókönyv lenne.
A Ruben Brandt, a gyűjtő egész estés animáció tényleg olyan zseniális, mint amilyennek vártuk. Szürreális akciókrimi, amelyben ránk szabadulnak a műalkotások, elöntenek a filmes emlékek, megrohamoznak az ismert zenei slágerek. A Macskafogóval ellentétben azonban ezt egyáltalán nem ajánljuk gyerekeknek. Kritika. Mikor megjelentek az előzetesei Milorad Krstić festő, díszlettervező első egész estés animációjának, mindenki odavolt, hogy bő harminc évvel a Macskafogó bemutatója után végre megint egy, a széles közönség érdeklődésére számot tartó, akciódús és bombabiztos sikernek ígérkező magyar animációt láthatunk a mozikban. Megvan az új Macskafogó – állították a beharangozók –, sőt, a Ruben Brandt, a gyűjtő még lehet, hogy túl is szárnyalja Grabowskiékat, hiszen bekerült a bűvös 25-ös listára, ahonnan majd az amerikai filmakadémia kiválasztja az öt Oscar-jelöltet. Nos, az igaz, hogy a Macskafogó hoz hasonlóan nagykaliberű alkotás lett a világ leghíresebb festményeire vadászó pszichoterapeuta története, és a stáb hatalmas munkát végzett azért, hogy a fordulatokkal teli cselekmény az első pillanattól kezdve berántson, majd a jó tolvajfilmekhez méltón ne eresszen el minket a 90 perces hajszában.
Mi lett a zsaruval? A maffiával? A csapattal? És Rubennel? vanilka_lilka 2020. augusztus 21., 09:07 Igazi többször nézős film, nekem főleg azért, mert elsőre nagyon idegenkedtem a rajzstílusától, viszont azért is, mert annyi apróság van benne, meg annyi előjel és utalás a végkifejletre, ami csak többedik nézésre tűnik fel! Valaki olyannak, aki szereti a művészetet, igazi kincskereső játék, mert tele van festményekkel, a megnevezetteken túl is rengeteget belecsempésztek a háttérbe vagy beállításokba. Nagyon különleges kotyvalékot kapunk, ahogy a nyomozós-krimis-kalandos történethez hozzáfűzték a művészetet és a pszichológiai szálat, megfűszerezve az ezerszínű animációval (és a szuper kreatív zenékkel, ne felejtsük ki! ) Szinte soha nem lehet eldönteni, hogy meddig húzódik az álom/rémálom és hol kezdődik a valóság. Mintha végig Ruben tudatalattijában járkálnánk, amit furcsa figurák és képtelen képek népesítenek be, és amiről soha nem tudjuk, melyik pillanatban változik lázálommá. nagydviktor 2018. december 30., 21:35 A Ruben Brandt, gyűjtő szinte kötelező darab bárkinek, aki szereti a képzőművészetet, a populáris kultúrát és/vagy az animációs filmeket, emellett meg a mostanában készült egyik legfontosabb "magyar film".
Ő ugyanis nagyon is földi kincsek nyomába ered az általa kezelt műkincsrabló banda segítségével, kétségbeesetten hajszolva a gyógyírt a lelkében gyűjtögetett sebekre. Annak, aki szeretné eleve értékes dolgokkal díszíteni saját bensőjét, és nem olyan pillangólelkű, mint én (tehát jobban bírja a horrort), egy opció képpen javaslom a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmet – csalódni biztosan nem fog. A filmről: Ruben Brandt, a gyűjtő (96 perc) színes, magyar film | Thriller | Rendezte: Milorad Krstić | Író: Milorad Krstić | Gyártási idő: 2018 | Mozibemutató: 2018-11-15 A Ruben Brandt, a gyűjtő a magyar animáció régi adósságát törleszti, egy igazi alkotóműhely jött létre a nagyköltségvetésű film körül. Milorad Krstić egyedi látványvilágú akció-thrillerében az egész világot bejárjuk egy olyan utazással, amely percenként okoz újabb és újabb meglepetéseket. Egy különös rablássorozat rázza meg a világ leghíresebb múzeumait: egy rejtélyes bűnbanda egymás után szerzi meg a legértékesebb képeket. Hiába minden óvintézkedés, semmi sem akadályozhatja meg a Gyűjtőt és csapatát az újabb festmények ellopásában, a rendőrség pedig tehetetlen.
Az egész film teljesen elvarázsolt, még mindig a hatása alatt vagyok…" Stokolyán Laura, Bence húga "Egész nézhető volt ahhoz képest, hogy magyar... vagy hogy magyar is... izé…" Kis József, fuvarozási vállalkozó "Mindenki azt mondta, hogy milyen jó, úgyhogy megnéztük a családdal, hát nem voltam elájulva, mondjuk én csak egy sima néző vagyok. " Tartós Géza, sima néző. "Nagyon sok ilyen kiváló magyar filmalkotást kívánok magunknak, ezt minden magyar embernek látni kell! " Tarr Lajos, Búvópatak vadászbolt, Pécel. "Inkább kórházakra kéne költeni! " Sűlysápi Lilla, szociális munkás "Drukkolunk, hogy megnyerje az uszkárt, szerintem meg fogja, olyan különleges meg minden. " Lányok a 3b-ből "A Ruben Brandtban nem a sztori a lényeg, hanem a látvány, a filmes és képzőművészeti utalások, megidézések. Művészettörténeti pasziansz csipetnyi thrillerrel meghintve, egy kellemes fine dining film. Jóllakni nem fogsz vele, de itt nem is az a cél. " Végh Zsolt, színész-rendező Aztán kidobtam a kiürült nachos-os dobozomat a kukába, és én is elindultam haza.
Kedvencelte 53 Várólistára tette 218 Kiemelt értékelések sophie 2018. október 14., 19:29 Ötlet tízes, kivitelezés dupla tízes, forgatókönyv mondjuk hét, akkor összességében legyen kilenc, és lenyűgöző. Őrült tempójú rabló-pandúr történet, rajzban nyilván könnyebben kivitelezhető nyakatekert üldözési jelenetekkel. A mottó Karinthy: "Álmomban két macska voltam és játszottam egymással. ", és ezt többféleképpen is visszaadja a film. Egy pszichológusról van szó, akinek rémálmaiban spoiler bizonyos festmények megelevenednek, Ruben a festményi szituációban találja magát mindenféle veszélyek és rémségek felé sodródva. Pl az Éjjeli baglyokból spoiler a háttal ülő pasas életre kel, és elkezdi hősünket üldözni látszólag minden ok nélkül, aki egy villamoson menekül. :) Mi más segíthetne ezen a bajon, mint a művészetterápia, spoiler De nem csak festmények vannak megidézve, hanem épületek, szobrok, filmek, sokszor csak egy villanásra, hogy az ember agyára menjen, hogy nem ugrott be rögtön, … Majd egyszer megnézem megállítható/visszatekerhető változatban.
Ha a film a kultúra álmáról maga is álom marad, egy érzetet hagyva maga után az értelmezés nyomozati kényszere helyett. Nekem ez az érzet felszabadító.
Semmiképpen sem tarthat számot a korábbi ismert animációs filmekhez fogható sikerre, de ez sokkal inkább köszönhető a témájának, mintsem a színvonalának. A nézőktől nem elvárható, hogy Hopper, Velazquez vagy éppen Kandinszkij remekműveit egy-egy kikacsintásból felismerjék. Oktatási célra viszont tökéletes lehet a film. Nem tudok elképzelni stílusosabb megoldást, minthogy egy sodró lendületű animációs filmen keresztül kalauzolják végig a diákokat az évszázadok remekművein.