Vörösmarty Mihály Gondolatok A Könyvtárban | Vörösmarty Mihály: Gondolatok A Könyvtárban (Elemzés) - Verselemzes.Hu

• Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (elemzés) - Oldal 3 a 10-ből - verselemzes.hu
• Műelemzés
• Vörösmarty mihály gondolatok a konyvtarban
• Vers elemzés

Vörösmarty költészetében megjelenik a romantika eszmetörténeti felfogásának ez a kettőssége. Ez a kettősség magyarázza azt, hogy a Gondolatok a könyvtárban a lét értelmére vonatkozó nagy kérdésre kétféle választ is ad: más a válasz egyetemes történetfilozófiai szemszögből és más a válasz nemzeti látószögből. A vers lírai énje mélyen megéli és megszenvedi a cél-és fejlődésképzet hiányát, nemzeti látószögből viszont épp e hiány betöltésére tesz kísérletet. Gondolatok a könyvtárban Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. " Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt.

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (elemzés) - Oldal 3 a 10-ből - verselemzes.hu

Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! A vers műfaja bölcseleti óda, de a rapszódia elemei is föllelhetők benne (némely szakirodalom szerint a műfaj rapszódia). Hangneme kevert, egyszerre fennkölt, emelkedett és rapszodikus, zaklatott is. Hangulatában a pesszimizmus és a remény, a háborgás és a lelkesedés váltja egymást, a beszélő hol töpreng, hol elkeseredik, hol bizakodik, nagy az érzelmi telítettség, sok pátosz, erő és dinamizmus érzékelhető. Típusa gondolati költemény. Vörösmarty bölcseleti lírájának csúcspontja ez a vers. Korstílus: romantika. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Műelemzés

• Vers mindenkinek / Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban
• Vörösmarty Mihály hagyatéka
• Vörösmarty mihály gondolatok a könyvtárban vers

Vörösmarty mihály gondolatok a konyvtarban

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből S most a szabadság és a hősi kor Beszéli benne nagy történetét. Hűség, barátság aljas hitszegők Gunyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt! Az írt betűket a sápadt levél Halotti képe kárhoztatja el. Országok rongya! könyvtár a neved, De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb? Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bőszült kebele Dögvészt sohajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? A bölcsek és a költők műveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az idő? Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a sziv égő romja mellett, Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon s erőt, vigasztalást. Az el nem ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a galád világ, Népboldogító eszmék vértanúi Ők mind e többi rongykereskedővel, Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel, Rosz szenvedélyek oktatóival Ők mind együtt - a jók a rosz miatt - Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

A parasztok felperzselték a nemesi udvarházakat, felkoncolták földesuraikat. Vörösmarty a véres események hatása alatt írta 1846 májusában Az emberek című versét. Az aktuális politikai eseményekből a világtörténetre, az emberi nemre von le következtetést, amely pesszimistább aligha lehetne: Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! Az emberek fogalmazványának kézirata Az Előszó fogalmazványának kézirata Az Előszó Vörösmarty életében nem jelent meg, kortársai sem tudtak róla. Nem tisztázott az sem, hogy a hagyományosan 1850-re datált vers melyik műnek az előszava. Abban azonban megegyeznek elemzői, hogy az elbukott szabadságharc utáni évek lenyomata, és a költő lelkiállapotának hű tükörképe. Vörösmarty romantikus képzelete hatalmas, kozmikus katasztrófa látomásává növeli a szabadságharcot, és fantasztikus, apokaliptikus képekben festi le a bukást. Vörösmarty Mihály: Előszó. (1850) A verset előadja: Pilinszky János (Kovács Péter és az MTVA szíves engedélyével) Az 1848–1849-es forradalom leverése után Vörösmarty kedélye elborult, mély alkotói és lelki válságba zuhant, betegségek is kínozták.

Barabás Miklós Vörösmartyról készült akvarellje Az elemzés vázlata: Bevezetés A mű keletkezésének körülményei A vers szerkezete, műfaja, stílusa, formai jellemzői A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan) Címértelmezés A vers értelmezése A vers jelentősége Vörösmarty költészetének, sőt az egész magyar lírának egyik legmonumentálisabb alkotása, csúcsteljesítménye a vers. A Gondolatok a könyvtárban és Vörösmarty későbbi nagy versei ( Az emberek, Előszó, A vén cigány) abban hasonlítanak, hogy a költő mindegyikben azonosul az emberiség sorsával, történelmének dilemmáit a legszemélyesebb formában éli át. Formailag és tartalmilag azonban a vers átmenetet képez A Guttenberg-albumba hibákat látó, de még optimista hangvétele és Az emberek aggodalmas, reménytelen, végletesen disszonáns stílusa között. Tóth Dezső szerint ez a vers a "leggondolatibb" költemény Vörösmarty lírájában. A többi verstől az választja el, hogy bemutatja a gondolkodás folyamatát, a töprengést, a latolgatást, a kérdezést, az érvelést, az újra meg újra módosuló álláspontokat.

Vers elemzés

Oh nem, nem! a mit mondtam, fájdalom volt, Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma, Olly fényes elmék a sár fiait A sűlyedéstől meg nem mentheték! Hogy még alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányt a puszta homokon Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai E névhez "ember"! advák örökűl – Kivéve aki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsők S az isten képét szíjjal ostorozzák. És mégis – mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni. Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bár mit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, a mit Agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg olly magas lesz, mint a csillagok.

Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!

A szenvedélyes felsorolás erre az erőteljes ellentétre épül. 38-40. sor: összegzés: " Irtózatos hazudság mindenütt! " – a költő ezt vonja le keserű tanulságként szellem és anyag, írás és hétköznapi tapasztalat ellentmondásából. Pesszimizmus. 41. sor: a következtetés kimondása egy metafora segítségével: országok rongya = könyvtár. A rongy-metonímia a könyvekben megfogalmazott nemes eszmék és a valóság durva ellentétét fejezi ki képi módon. A papirosra szép eszméket írnak, a rongy azonban, amelyet a papírgyártáshoz összegyűjtöttek, szenvedésről, bűnökről, nyomorról árulkodik. Ennek az ellentmondásnak a gondolati feloldására tesz kísérletet a beszélő – hiába. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5

Hirdetés Jöjjön Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban verse. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. " Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény – véres lázadók Hamis birák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csínos könyv legyen, Számon kivül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

• Kodály zoltán háry jános rajzfilm teljes